Az utolsó két mérkőzésre került sor tegnap a svájci A csoportos világbajnokságon, ahol a megismétlődött a tavalyi döntő, hiszen ezúttal is az oroszok, valamint a kanadaiak vívták a végső csatát.

Előnyből nyertek

Az aranycsata előtt azonban még a svédek és az amerikaiak randevúztak egymással a bronzmeccsen, s a csalódott csapatok csatájából végül a háromkoronások kerültek ki győztesen. Igaz ehhez ezúttal az is kellett, hogy szinte tökéletesen éljenek emberelőnyös helyzeteikkel, hiszen az USA ellen három góljukat is létszámfölényben érték el, míg a negyediket úgy, hogy az amerikai gárda lehozta kapusát.
Nem úgy indult azonban a találkozó, hogy a svédek örülhetnek, mert az NHL-es fiatalokból álló Egyesült Államok szerzett vezetést a második játékrész elején, ám a háromkoronások szintén emberelőnyből egyenlítettek, majd kettős fórból a vezető góljukat is megszerezték. Bár az amerikaiak a harmadik etap elején azonnal egyenlítettek, s a továbbiakban is többet támadtak a győzelemért, elég volt egy újabb emberelőny, s Gunnarson révén újra a skandinávok jutottak előnyhöz. Bár az amerikai csapat mindent megpróbált az egyenlítésért, a véghajrában még kapusa helyett is mezőnyjátékost küldött a jégre, ahogy az ilyenkor lenni szokott, helyzeteiket kihagyták, míg ellenfelük az üresen hagyott ketrecbe is betalálva végleg eldöntötte a találkozót és a bronzérem sorsát (4-2).

Taktikus siker

Este aztán következhetett a mindent eldöntő összecsapás a két nagy rivális, a kanadai, valamit az orosz csapat között. Mivel a meccs előtt mindkét csapat huszonnégy világbajnoki arannyal bírt, ezért a finálé nem csak az ideiglenes, hanem az összetett első helyről is döntött, s a két gárda erősségét látva, megjósolni sem lehetett, hogy ki örülhet majd a lefújást követően.
Az oroszok kezdték valamivel erősebben a mérkőzést, s több tiszta ziccert is kialakítottak a kanadai kapu előtt, ám Roloson kapus eszén nem tudtak túljárni. A három kihagyott ziccer meg is bosszulta magát, mert nem sokkal később Roy csodaszép góljával, gyakorlatilag az első kapura lövésükből megszerezték a vezetést a juharlevelesek (0-1). Az oroszoknak sem kellett több, s azonnal hatalmas támadásokba kezdtek, ám az egyenlítő találathoz szükségük volt egy emberelőnyre is, melynek végén Szaprikin beleérős találata után újból egált mutatott az eredményjelző (1-1).
Az első játékrész hajrájában a kanadaiak, a második elején az oroszok szorultak be kapujuk elé, ám a kapusok mindkét oldalon remekül tették dolgukat, így egészen a második etap derekáig nem született újabb találat. Ekkor azonban egy tanítani való kontra végén Radulov lőtt álomszépen a bal felsőbe, így hiába az észak-amerikai nyomás, mégis a címvédő került előnybe (2-1). Az oroszok a folytatásban meglehetősen egyszerű játékot játszottak, kemény védekezés mellett a kontráikkal igyekeztek megzavarni a kanadai csapatot, s bár jóval több lehetősége akadt a trónkövetelőnek, azért az orosz ellencsapások magukban hordták a gól lehetőségét.
A harmadik etapban már nagyon egyoldalú volt a játék: a kanadaiak óriási elánnal támadtak, míg az oroszok kiválóan védekeztek, s ha esetleg túl is jutottak rajtuk a juharleveles csatárok, még mindig ott volt Brizgalov kapus, aki mindent hárítani tudott. Ez viszont tulajdonképpen elég is volt az oroszoknak ahhoz, hogy megnyerjék a világbajnoki címet, mert hiába küzdöttek Stamkosék, a legjobb helyzeteiket is elpuskázták, így a tavalyi évhez hasonlóan ezúttal is csak egy gól döntött a két gárda között, s ezúttal is az oroszok javára.

További két negyeddöntővel folytatódott tegnap a svájci jégkorong világbajnokság, méghozzá egy papíron könnyebb, valamint egy minimum kétesélyes találkozóval.

Kanadai szenvedés

A világbajnoki cím egyik várományosára, a kanadai csapatra a lett válogatott várt a délutáni párharcban, s a papírforma alapján az észak-amerikai egylet számított a favoritnak, különösen úgy, hogy egy éve 7-0 arányban győzték le ellenfelüket. Ezúttal azonban jóval nagyobb csatában dőlt el a továbbjutás sorsa, s ez nem kis mértékben a lett gárda játékosainak volt köszönhető. A középdöntőben bravúrosan szereplő balti állam gárdája ugyanis nagyon bátran játszott a kissé talán tompának tűnő kanadaiak ellen, bizony a véghajrában még arra is volt esélye, hogy döntetlenre mentse a mérkőzést.
Addig azonban sok minden történt, pontosabban egy ideig szinte semmi. Az első játékrész egyenlő erők párharcát hozta, viszonylag kevés nagy helyzettel, s pontosan nulla találattal, melyekért a kapusokat lehetett kárhoztatni. A második etapban már beleerősítettek a kanadaiak, s Heatley, Hamhuis, valamint Stamkos góljaival megléptek ellenfelüktől, mely azért szépíteni tudott, méghozzá a volt Volán-játékos Galvins emberhátrányból ütött találatával.
A harmadik felvonásban tovább éleződött a helyzet, miután másfél percnyi játékot követően felzárkóztak egyre a lettek, ám még mielőtt elkezdhettek volna reménykedni, Lombardi gólja ismét visszaállította a két gárda közti kétgólos különbséget. Az utolsó percekre hiába került emberelőnybe a lett csapat, s hiába hozta le kapusát is, a kanadaiak megúszták kapott gól nélkül a kritikus időszakot, így végül 4-2-es győzelmet aratva araszoltak tovább az elődöntőbe.

"Ennyit ért a nyolcnull"

A másik negyeddöntőben a bombaerős svéd, illetve a hasonlóan kemény cseh gárda feszült egymásnak egy olyan mérkőzésen, mely leginkább az emberelőnyös helyzeteiről lesz emlékezetes. A mérkőzés amerikai játékvezetői ugyanis szinte minden apróbb szabálytalanságot lefújtak mindkét oldalon, így szinte alig akadt olyan időszak, amikor egyenlő létszámban küzdhettek volna egymással a csapatok.
Ez pedig a svédeknek kedvezett, mert hiába támadott többet és veszélyesebben a cseh gárda, Gustavsson kapus eszén nem tudtak túljárni Jagr-ék, s ez végül a kiesésükhöz vezetett. A svédeknek ugyanis sikerült az, ami ellenfelüknek nem, vagyis sok emberelőnyükből beütöttek kettőt, míg a cseheknek csak egy kettős emberhátrányból szerzett gólra jutott az erejükből. Hiába lőttek kapura majdnem kétszer annyit a szlovákokat korábban nyolc góllal elgázoló Hemskyék, a véghajrában ismét ült egy svéd kontra (3-1), így a vb-cím egyik titkos favoritja hamar elbúcsúzott, míg a svédek ma este már a döntőért játszhatnak.

Bármi lehet

A világbajnoki elődöntőkre sem kell sokat várnia a sportág rajongóinak, hiszen ma délután és este már eldől a két döntős személye. Az egyik ágon az oroszok és az amerikaiak küzdenek meg egymással, míg a másikon a kanadaiak és a svédek néznek majd egymással farkasszemet. A papírforma orosz továbbjutást ígér az első párharcban, ám ha az amerikaiak olyan fegyelmezetten játszanak, mint a finnek ellen, akkor alaposan megnehezíthetik Kovalcsukék dolgát.
A kanadaiak és a svédek meccse már más tészta. Ebben a párharcban sokat számíthat az erőnlét, hiszen tegnap mindkét gárda meccset játszott még, így nagy szerepe lehet annak, hogy a könnyűnek egyáltalán nem nevezhető meccsek után ki őrzött meg több erőt a véghajrá küzdelmeire. A kanadaiak talán valamivel erősebbnek tűnnek, de a svédek már a csehek ellen is bizonyították, hogy bárkit meg tudnak verni, s ha már idáig eljutottak, nyilván az aranyért és nem a bronzért szeretnének majd játszani.

Két negyeddöntőt játszottak tegnap a svájci jégkorong világbajnokságon, s a papírforma alapján az oroszoknak, valamint a finneknek gond nélkül illett volna továbbjutniuk a fehérorosz, s a fiatal, de az eddig meccsein semmi extrát nem mutató amerikai csapat ellen.

Végül nyert a jobb

A világbajnoki cím védői annak rendje és módja szerint alaposan bekezdtek a fehéroroszok ellen, ám Antonyenkóék kiválóan megszervezték védekezésüket, így hiába alakított ki számtalan lövőhelyzetet a világbajnok, a fegyelmezett védelmen, valamint Mezin kapuson nem tudtak kifogni. A túloldalon viszont majdnem betaláltak a beloruszok, akik egy zúgó kapuvassal jelezték, hogy bizony ők a meglepetésben reménykednek.
A második felvonás viszont már nem csak szép játékot, hanem gólt, gólokat is hozott, szám szerint hatot. Némi meglepetésre a fehéroroszok szerezték meg a vezetést, kihasználva egy pillanatnyi védelmi megingást, s bár ezt hamar egalizálták Radulovék, Antonyenkó szép villanása után újból a lesajnált kiscsapat örülhetett az előnynek. No nem sokáig, mert a második találat után alaposan felpörgő oroszok fél perc alatt kettőt is bevágtak Mezin kapusnak, ám még ezzel sem ért véget a fordulatok sora, mert alig egy perccel a harmad vége előtt egy bődületes kapásgóllal egálra mentette az állást volt csoportellenfelünk (3-3).
A harmadik etapban már egyre nagyobb fölénybe került a címvédő, ám a fehérorosz kontrákban is benne volt a gól lehetősége, így egyáltalán nem unatkozhattunk. A mérkőzést, s egyben a továbbjutást az oroszok legjobbja, a tavalyi vb-döntő győztes gólját szerző Kovalcsuk döntötte el (4-3), s bár személyes kedvenceink az oroszok, azt azért el kell ismerni, hogy győzelmük ezúttal minden volt, csak magabiztos nem. Ez meg mondjuk senkit nem érdekel, ők továbbjutottak, és ez a lényeg.

Meglepő, de jogos

Nyilvánvalóan örültek volna a finnek is egy nem túl meggyőző sikernek az amerikaiak ellen, ám e helyett be kellett érniük a megérdemelt vereséggel. Pedig nem úgy indult a találkozó, hogy végül a fiatal NHL-játékosokkal felálló Egyesült Államok bulizhat majd a végén, mert a finn gárda gyorsan kapuja elé szögezte riválisát, ám mivel legnagyobb helyzeteiket is kihagyták, így az első húsz percet követően még gólnélküli döntetlen volt az állás.
A térfélcserét követően ráadásul hamar meg is szerezték a vezetést Kapanenék, ám ahelyett, hogy még tovább rogyasztották volna riválisukat, saját hülyeségeikkel hozták vissza a meccsbe az egyébként szimpatikusan játszó amerikai gárdát. A finn gárda ugyanis rendkívül fegyelmezetlenül játszott, ráadásul fejetlenül ment előre, s ezt kíméletlenül kihasználta vetélytársuk. Az amerikaiak alig négy perc alatt ütöttek három gólt úgy, hogy egy emberelőnyös találat után kétszer is lekontrázták ellenfelüket, s pillanatok alatt megfordították az állást. A finnek szerencséjére egy kívülről nem túl szabályos góllal végül szépíteni tudtak, s bár még így is hátrányban voltak, a záró etap előtt még bőven volt esélyük arra, hogy visszajöjjenek a meccsbe.
A harmadik húsz percben azonban jobbára az amerikaiak akarata érvényesült. Hiába hajtottak Ruutuék, hiába vették célba majd ötvenszer Eshe kapus ketrecét, támadásaik görcsösek voltak, míg az USA csapata olykor szemre is tetszetős játékkal kontrázta meg a fejetlenül támadó finneket, akiken a kapuslehozatal sem segített a végén, így meglepő, de a látottak alapján teljesen megérdemelt vereséget szenvedtek (2-3).

Egy sima, egy nehéz?

A negyeddöntők sora ma két újabb mérkőzéssel folytatódik, s a két találkozóból nyilvánvalóan a csehek és a svédek egymás elleni csatájában várható több izgalom. Nem szeretnénk leírni ugyan lelkes és tényleg szimpatikusan játszó lett csapatot, de annyi esélyük van a kanadaiak ellen, mint hintalónak az epsoni derbin. Bezzeg a svédek és a csehek meccsén óriási küzdelem várható, hiszen két hasonló játékerejű gárda lép majd pályára egymás ellen. A csehek a csoportkör óta alaposan megerősödtek, a szlovákokat kiütötték, tele vannak önbizalommal, míg a svédek azok svédek – vagyis tényleg bárki ellen bármikor nyerhetnek.

Kapcsolódó linkek:

Vb-videótár

Vb-képtárak

Ennyit a hűségről!

Pedró és Hete – az utolsó bevetés előtt

"Gyerünk, gyerekek, az ország veletek!"

Német fölény, biztos védelem az elején

Meddő mezőfölény – jó korongtakarással

Már veszélyzetet a csapat – és azonnal élednek a remények!

Azért Németországot sem kell (nagyon) szánni persze

Palkó legendás elfutásai könnyen érhetnek el bármit – és még éppen időben!

Betyáros végjátékban bízunk!

Huszáros hajrában hiszünk!

Helyzetekben is megmutatkozó fölény a vége

Még nagyobbá tettük a német portást

Vas Marci ráfordulhat

Jó esély kínálkozott Palkó előtt is

Ennyit tudtunk egyelőre – csalódásra semmi ok, büszkeségre annál inkább!

Köszönet, elismerés – mindenért!

VISSZA-JÖVÜNK! VISSZA-JÖVÜNK!

Korábbi webgalériák:

HUN-AUT

HUN-DEN

Bónuszajándék:

Húzós, kemény, hajtós csata – a túlélésért, naná

Korongvadász akció dán részsikerrel

Ritka pillanat: magyar ziccer- ezúttal Vas Jankótól

Korong kószál a kapunknál, szerencsére az ellenfél (még) sehol

Feszült figyelem – roppant fegyelem

Magyar gólöröm végre! A középszakasz során először vezetünk!

Szoros emberfogás Tokitól és Balutól – most sansztalan a dán csatár

Szuper Levente – amit lehet, megfog; és néha azt is, amit nem lehet

Erőnek erejével tartják – amíg csak lehet

Szomorúság és bizakodás – halványan él már csak a remény

A magyar-kanadaiösszefüggésrendszer

Itt a piros, hol a piros – nincs mese, masszív vezetést szerez Dánia

Még él a remény – és nem adja fel a magyar alakulat

Azok a fránya kapu előtti szöszölések

Túl sok teret hagyunk az ellenfélnek – és ki is használják a sanszot

Akcióban bízva – Pedró az utolsó pillanatig kitart

Most nem a nyugalom szobrát lehetne mintázni Pat Cortináról

Kitartásból jeles – újra szól a MAGYAR KÓRUS!

Egy álom véget ért – de akkor is, azért is: CSODA!

Ők is éppen így gondolják!

Kapcsolódó webgalériák:

HUN-AUT

HUN-GER

Bizakodó magyar tábor – óriásdrapival!

Ami a csövön kifér + a Zolee előre fázik

Ismerős arcok – szurkoljon mindenki!

A látszat néha csal – nem a tempóelőny jellemezte a játékot…

Szabad a pakk, szabad a vásár Szuper kapujánál

Godó cselezésre gondol – még bőven meccsben a csapat

Vas Jankó belepiszkálna – a sógorok portása nem hagyja

Vaszjunyin nagyot fékez – de sajnos ez a helyzet is kimarad

Buliban is jobbak sajnos – és már vezetnek

Thomas Koch brutális formát mutat – és 3+1 ponttal zár

Kavarodás a kapunál, valaki gyorsan kapcsol, belövi – a gólok java így születik

Szép és ígéretes helyzet – de kimarad sajnos

Horváth Balu ziccerben – de nem kapjuk meg a szépítés adományát Brücklertől

Már minden eldőlt, de küzdenek, hajtanak egészen a lefújásig

Vereség, de emelt fővel – a nagyarányú gólkülönbség ellenére is!

Kapcsolódó webgalériák:

HUN-DEN

HUN-GER

A meccsbeszámolókhoz már rendeltünk fotókat, reményeink szerint hamarosan elkészülnek az "A" csoportos jégkorong világbajnokság magyar vonatkozású középszakaszának helyszíni webgalériái is – és az alábbiakban kiderül, az első benyomások rögzítése után milyen tematikus összeállításokat tervezünk még vb-blogunkba – egyenest Svájcból!

Egyszerre volt kalandtúra és örök életre szóló sportélmény az "A" csoportos jégkorong világbajnokság helyszínén töltött néhány nap, s bár az elsőrendű feladat a jégcsarnok(ok)ban készült képek válogatása és publikálása lesz (aktuális webgalériánkhoz kedvcsinálónak a három magyar vonatkozású összecsapás immár fényképes összegzése itt meg itt), nem állhatom meg: dicsérek.

Vb: ami a csövön

Azt persze már az indulás előtt sejtettem, mit sejtettem, remegő gyomorral tudtam és vártam, hogy a vb nem mindennapi sportélményt tartogat, mégis szíven ütött az a hangulat, miliő, amit a játékok nyomkövetésével telt nem egészen öt nap tartogatott. Meg a játék heve persze, a minőség, az erőhatások, a lendület, a kombinációk, az izgalmak, a mélyen emberi drámák, amelyekkel napra nap megajándékozott a torna. Amibe a sejtésem szerint pakisztáni származású önkéntes segítő "Madzsarorsag, Madzsarorsag" éneke éppen úgy belefért, mint a szervezés minden kétséget szűrő és kizáró perfektsége vagy éppen a becsületes férfisírás akkor, amikor kiderült, hogy (egyelőre) itt a vége nekünk. (Az, hogy a becsületes férfisírás után már másodpercekkel felharsan a MAGYAR KÓRUS – tudom, a netikett nem nagyon engedi, de mégis, innentől rendre így, csupa-csupa nagybetűvel írom majd, előre szólok –, na szóval a MAGYAR KÓRUS érctorkából a "Visszajövünk! Visszajövünk!" rigmus, legyen majd egy másik történet része. Lesz is.)
Vb-n lenni jó, ezt körülbelül sejtettem, de hogy ennyire (nagyon) jó, azt álmomban sem – majd mesélek, volt pár érdekes út, több gigászi meccs. Egyet gyorsan, csak az íze kedvéért, nagyon kivonatosan: e sorok írásától számítva alig 24 órája pörgött le másodpercek alatt a Finnország-Kanada, ami, most, az utazás és regenerálódás miatt mindenfajta utána olvasás nélkül is biztosan állíthatóan a vb eddigi legnagyobb összecsapása volt. Előbb 3-1 a pimaszul friss és kombinatív játékot merész ütközésekkel és váratlan agresszivitással kiegészítő/variáló finneknek – a "hűvös északi" formulát meg a finn tábor láttán felejtsük el, ha kérhetem –, aztán Kanada sebességet vált, és ebben a sebváltóban két Heatley-villanás az utolsó két fokozat, 3-3! Nincs tovább, hihetnénk, van tovább, cáfol ránk az élet: eszelős ráadás öt percben, tébolyító rávezetés-párbajjal koronázva. Ruutu kétszer bevarrja (ugyanúgy, középmagasan, jobbra), aztán kihagyja, St. Louis kétszer maszatolja össze a finn portás lelkét, hogy harmadikra neki se sikerüljön.

A végén finn örömujjongás robbantja Zürich-Kloten csarnokának falait, szinte látom, ahogy a szomszédban terpeszkedő nyugodt, ingerszegény, öööö, velejéig svejci családi házas övezet egyik lakásában akkorát ugrik az ágy, hogy kirepül a benne fekvő idős néni műfogsora.

A történtek másodperceit követő sokk leírásához nincsenek szavak – a tisztességben megőszült nagynyugdíjas élete már nem ugyanolyan mától, mint volt tegnapig.
És ez így van jól.

Lesz még

Vb-blogunk természetesen folytatódik, Spigott szakíró a tényekre koncentrál, hírt ad és elemez, a torna utolsó köre kezdődik már holnap, minden nap vasárnap, hogy vasárnap kiderüljön, melyik gárda a nyerő most (a legjobb mindig Oroszország, ez nem vitás, de hogy most nem nyerő, az az én sugalmaim-huzalmaim-megérzéseim szerint szintén biztos, bár tévednék). E sorok írója pedig visszanéz: remény szerint már holnapra kitehetjük a középszakasz magyar vonatkozású meccseinek fotós összegzését, és szöveges helyzetértékeléssel is készülünk.

Lesz egy poszt a rendezésről, lebonyolításról, arról,  miféle példákkal szolgálhat Svájc a Mi Hazánknak, ha a Mi Hazánk tényleg komolyan gondolja a vb-rendezést, és komolyan egy nagyon jó vb-t akar rendezni, és komolyan nem elégszik meg azzal a ténnyel, hogy szurkolótábor és szurkolás tekintetében mese és kérdés nélkül rommá buciztuk a világot, Kanadástól, Oroszországostól (na jó, talán még a finnek, de hát ők meg közmondásosan hűvösek, ugye). Lesz egy poszt a szurkolásról, a szurkolótáborokról, meg persze ezen belül is legkivált arról, hogy miben és mennyire nőtt a világ fölé a MAGYAR KÓRUS.
És lesz egy első ránézésre szomorú írás arról, hogy ha a Mi Hazánk komolyan gondolja a vb-rendezést ezen a szinten, akkor nem elég eltanulni a fortélyokat és leszűrni a rendezői szempontból egyébként parádésan sikerült divíziós tornák tapasztalatait, meg beleölni a projektbe rengeteg időt, energiát és pénzt. A jégkorong világát most sokkolja Németország példája, az a tény, hogy a 2010-es torna házigazdája kegyelemből (egy velejéig buta és igazságtalan szabály nyomán) nem zuhant vissza a második vonalba. A hoki világát irányítók vélhetően előbb tesznek ellenlépéseket annak érdekében, hogy ilyen blamázs ne forduljon, ne fordulhasson elő, mint hogy módosítanák a buta és igazságtalan szabályt. Nincs mese, ha komolyan gondoljuk a 2014-es vb rendezésének ügyét (és ügyként, vagyis feladatok és felelősségek halmazaként kezeljük), akkor legkésőbb 2013-ra: kell egy csapat, amelyik nem csupán a vb-re való bejutás vitathatatlan és cáfolhatatlan csodájával, de a bennmaradás reményével is kecsegtet. És: ez a csapat akkor is kell, ha a hoki világát irányítók – e sorok írója szerint logikusan és törvényszerűen – május 8-án úgy döntenek, hogy a 2014-es vb házigazdája Minszk lesz. Azért, hogy 2015 (na jó, legeslegkésőbb 2016) már ne legyen, ne lehessen kérdés.

Bár a németektől is vereséget szenvedett, s így pont nélkül zárta a svájci világbajnokságot a magyar válogatott, mégsem lehet panaszunk az együttesre, mely a kiesés ellenére is hősies csatát vívott a viadalon.

Most ennyire futotta

A németek elleni zárócsatának már túl sok tétje nem volt, ám a mieink ennek ellenére mindent kiadtak magukból azért, hogy ne pont nélkül zárják a megméretést, ám ez most csak arra volt elég, hogy minimális vereséget szenvedjenek a jövő évi világbajnokság házigazdájától. A találkozó mozgóképes összefoglalója mellett egy csokornyi nyilatkozattal, elemzéssel is kedveskedünk világbajnoki mellékletünk olvasóinak.

A magyar válogatott vezetői és játékosai nem dőltek kardjukba a kiesés miatt, s mint azt elárulták, valahol ez volt a realitás, ám mint azt Énekes Lajos, valamint Horváth András elárulta, ennek ellenére hatalmas élményt jelentett a világverseny, melyet nem lehet soha kitörölni a szép emlékek közül.
- Bár az A csoportban maradás végül nem sikerült, a magyar válogatott emelt fővel térhet haza Svájcból. A kiesés a reális erőviszonyokat tükrözi?
- Énekes Lajos: Aki figyelte a mérkőzéseinket, az pontosan láthatta, hogy az A csoporthoz képest még nem vagyunk elég gyorsak és elég erősek. A jégkorongot a résztvevő országok többségében a magyarnál jobb körülmények között játsszák, több játékosból válogathatnak. Nekünk nehezebb dolgunk van, szívvel kell pótolnunk a hiányosságainkat.
- Horváth András: A kiesés tükrözi a reális erőviszonyokat. Tudtuk, hogy képesek lehetünk egy-egy meglepetésre, de ezen a szinten már egy szoros eredmény is annak számít. A beloruszok elleni meccsen 40 percen keresztül az is benne volt a pakliban, hogy továbbjutunk, és bennmaradunk az A csoportban. Ez most nem sikerült, de nem vagyunk csalódottak.
- A németek elleni mérkőzés annak ellenére is szoros volt, hogy láthatóan nagyon elfáradt a csapat.
- É. L.: Így igaz, elfáradtunk a torna végére. Az ellenfeleink erősebb bajnokságokban edződnek, és nem is túl fiatal a társaság. Ennek ellenére ma is voltak lehetőségeink és jó pillanataink, egy kis szerencsével lehetett volna döntetlen.
- H. A.: Apróságok döntöttek ma is. A gólomnak nagyon örülök, mert bár minden meccsen az a feladatom, hogy a maximumot nyújtsam, egy világbajnokságon betalálni hihetetlenül jó érzés.

- Van olyan játékos, akit külön kiemelne az egész torna alapján?
- É. L.: Ocskay Gábor tragikus halálával gyakorlatilag egy egész sort veszítettünk, mégis kivétel nélkül mindenki úgy harcolt, hogy ez minél kevésbé legyen érezhető. Ezért nem is szeretnék külön kiemelni senkit. A meccsek végén az aktuálisan legjobb játékosok megkapták a maguk kitüntetését, de valójában mindenki büszke lehet a teljesítményére.
- A szakértők szerint elkerülhetetlen a fiatalítás. Az utánpótlás eredményeit elnézve mire számíthatunk öt év múlva?
- É. L.: Az U18-as válogatottunk eredményeiből, játékából és játékosállományából kiindulva nincs okunk a kishitűségre. Jó edzésmunkával, jó vezetéssel és biztos anyagi háttérrel hasonlóan magasra juthatnak, mint ez a csapat.
- Személyesen milyen érzés volt részt venni egy A csoportos világbajnokságon?
- É. L.: Fantasztikus! Minden edzőnek óriási megtiszteltetés, hogy a csapatával megmérettetheti magát a világ legjobbjai ellen. Ez a lehetőség hosszú idők nagyon kemény közös munkájával válhatott valósággá, a csapat, az edzői team, a szövetségi vezetés és a szponzorok összefogásával. A közös erőfeszítések gyümölcsét most mi arathattuk le, és remélem, nem okoztunk csalódást.
- H. A.: Kicsit másról is szólt a világbajnokság, mint amire előzetesen számítottam. A szabadidőnkben kilátogattunk más meccsekre is, és fesztiváli volt a hangulat: álarcos, jelmezes emberek ünnepeltek önfeledten, olyan volt, mint egy karnevál. Profi körítést adtak a jégkorong mellé rendezvényekkel, ajándékokkal, olyan apróságokkal, melyektől nem csak a fanatikusok érezhették jól magukat, de akár családi programként is megállta a helyét egy-egy összecsapás. A másik dolog, ami valóban megdöbbentő volt, a szurkolóink kitartása. Bármilyen szoros volt egyik-másik meccsünk, tény, hogy pont nélkül utazunk haza. Ennek ellenére kitartottak mellettünk, több ezer ember állva ünnepelte a csapatot minden este. Az a szeretet és büszkeség, amit kaptunk tőlük – és amit az elmúlt 10 év munkájának köszönhetünk – szerintem teljesen példátlan ma Magyarországon. Olyan élmény volt, amit soha nem fogunk elfelejteni.

Máshol történt

A középdöntők, valamint a kieséses szakasz utolsó fordulója nem volt híján drámai fordulatoknak sem, melynek legkevésbé a házigazda svájciak, valamint az osztrákok örülhettek, előbbiek ugyanis nem jutottak be a negyeddöntőbe, míg utóbbiak szintén búcsúztak az A csoporttól.
Pedig a mindent eldöntő dánok elleni meccs egyáltalán nem indult rosszul a "sógorok" számára, hiszen alig telt el három perc a csatából, mikor már kétgólos osztrák előnyt mutatott az eredményjelző. A dánok azonban nem estek össze a rossz kezdés ellenére sem, s végig erőszakosabban, pontosabban játszva előbb kiegyenlítettek, majd a harmadik harmadban végleg a maguk javára fordították a mérkőzést, s végül 5-2-es sikerüknek köszönhetően meghosszabbították tagságukat az elitben.
A középdöntőben a svájciak egyetlen esélye az volt a negyeddöntőbe kerülésre, ha a rendes játékidőben legyőzik a már továbbjutó amerikai csapatot. A hazaiak mindent megpróbáltak, hiszen a meccs elején vezettek is, majd amikor fordítottak az amerikaiak, kétszer is egyenlíteni tudtak. Hiába hozták azonban le kapusukat is a véghajrában a vendéglátók, nem sikerült begyötörniük az újabb találatot, így a hosszabbításnak már úgy kezdtek neki, hogy tudták, a kilencedik helyen végeztek. A sors furcsa fintora, hogy a ráadásban mindössze tizenhárom másodperc alatt beütötték a győztes találatot, ám hiába nyertek végül 4-3-ra, a világbajnokság a hazaiak nélkül folytatódik tovább.
Botlott egy kicsit az eddig verhetetlennek tűnő kanadai csapat. Nagy szó ez, még akkor is, ha tudjuk, a finneket soha, senki nem veheti félvállról. Kapanenék alaposan meglepték az észak-amerikai gárdát, s szinte az egész mérkőzésen náluk volt az előny, ám Heatley két góljával visszajöttek a meccsbe a juharlevelesek, akik a rendes játékidőben szerzett egy ponttal így is megnyerték csoportjukat. A hosszabbítás nem hozott eredményt, míg a rávezetésben a finnek voltak pontosabbak, s végül 4-3 arányban legyőzték a világbajnoki cím egyik nagy esélyesét.
Ezzel végleg kialakult a negyeddöntők párosítása, melyben nagy meglepetésre nem vehet majd részt a már tavaly is csúnyán leszereplő szlovák csapat. Érdekes párharcok elé nézünk szerdától, mert hiszen a finnek és az amerikaiak, valamint a svédek és a csehek egymás elleni csatája igazi kuriózumnak ígérkezik, míg Kanadára és az oroszokra viszonylag könnyebb meccs vár a lettek, valamint a fehéroroszok ellen.

Az osztrákok elleni nulla-hat hozta igazán nehéz helyzetbe a magyar jégkorong válogatottat a világbajnokságon, hiszen a sógorok elleni vereség után minimálisra csökkent a mieink esélye arra, hogy kiharcolják a bennmaradást.

Semmi nem sikerült

A nem túl fényes emlékű találkozó történéseinek összefoglalóját természetesen ezúttal is megmutatjuk, vigyázat, csak erős idegzetűeknek ajánljuk.

A mérkőzést követően világbajnoki mellékletünk állandó szakértője, Gebei Péter is értékelte a látottakat, aki a súlyos vereség ellenére is amondó, hogy nincs ekkora különbség a két csapat között.
- Sajnos elérkezett az, amit nem vártunk, egy igazi hullámvölgy, amit jobb lett volna talán előbb előidézni, hiszen ez a két pont, ami elment, nagyon fáj. Pillanat alatt szertefoszlott a remény, hogy van keresnivalónk az osztrák válogatott ellen, a második harmad egy igazi rémalom volt, pedig higgyék el nincs ekkora különbség a két válogatott között sőt, talán semmilyen különbség sincs. Az Ebel-ben hétről hétre találkoznak egy mással a csapatok és ott nem az Osztrák játékosok a nyerők, hanem a különböző országok sztár légiósai ontják a gólokat. Sajnos ez most így sikerült, de nem szabad feladni, mert minden mérkőzésen meg kell mutatni, hogy mire képes valójában a Magyar válogatott. Ne feledjük, mi most szeretnénk visszakerülni a hoki térképre és nem szabad, hogy azt gondolják az eddigi sikerekről, hogy véletlen volt. Mindig küzdeni kell, hogy tudják, van egy kis ország, amelyik ott szeretne lenni a szurkolóival együtt a jégkorong elitjében. Szakmailag kár lenne ezt a mérkőzést elemezni, mert minden csapatnál van egy időszak, egy mérkőzés, amikor bármit tesz, az nem a sikert szolgálja, reméljük nekünk csak ez az egy ilyen meccsünk lesz a VB-n.

Megmutattuk magunkat

Ilyen előzmények után talán még nehezebb mérkőzés várt a mieinkre, akik tegnap délután a dánokkal vívtak sorsdöntő csatát, hiszen egy esetleges győzelemmel továbbra is maradt volna esélyünk a bennmaradás kiharcolására. Sajnos nem sikerült a bravúr, hiszen végül 5-1-re kikaptunk, ám videóösszefoglalónk, valamint Gebei Péter újabb szakértő írása talán ezúttal is megmutatja, hogy miért.